A munka világába nőttem bele, a szüleim megmutatták, mit jelent dolgozni! - Beszélgetés Szabó-Szilágyi Gabriellával

Szabó-Szilágyi Gabriella hét éve dolgozik Gyopáros Alpár, országgyűlési képviselő mellett. Az ifjú politikus-palánta a Győr-Moson-Sopron Vármegyei közgyűlés tagja és képviselőjelöltként indul Csornán a választásokon.

Milyen most szeretett városod a szemedben?

Számomra nem is kérdés, hogy az elmúlt 10 évben nagyon jó irányban halad Csorna. Rengeteg fejlesztés valósult meg és ugyanennyi kihívást is tartogat. Az embernek annyira megszokottá válik a mindennapokban a környezete, hogy sokszor fel sem tűnik, hogy mennyi minden változott az elmúlt évek alatt.

Hogyha sétálok az unokaöcsémmel, akkor gyakran rácsodálkozom a városra, hogy milyen szép a Főtér, impozáns a Járásbíróság épülete, közterületeink virágosak, zöldek, tiszták és gondozottak. Tele vagyok ötletekkel, és gyakran elgondolom, hogy mennyi lehetőség van még, mennyi mindent lehet még alkotni. Szeretném, ha a rendezvényeink még több csornainak szereznének örömet, építve egy igazi közösséget.

Mindig is a szívemen viseltem a város sorsát. A Vilmos Park Kft. munkatársainak évek óta tavasszal segítek a virágültetési szezonban, mert minden szorgos kéz számít ilyenkor. Mellette pedig nagyon élvezem, mert szabad levegőn vagyok és nem félek bepiszkolni a kezem.

Szívesen csatlakozok helyi akciókhoz is, ilyen volt a Pántlikások által meghirdetett Mosolymanó akció. Ha jó ügyről van szó, nem szoktam túl sokat mérlegelni, magabiztosan támogatom. Régóta érlelődött bennem, hogy szeretnék még többet tenni a városért, ahol élek. Hiszen a férjemmel egyértelmű döntésünk volt, hogy Csornát választjuk, itt telepedtünk le, itt is képzeljük el a jövőnket, itt építkezünk. Hálás vagyok a férjemnek és a családomnak, akik támogatnak ezen az úton.

Honnan indultál?

Harmadik gyerekként Csornán nőttem fel, csornai vagyok, itt éltem mindig, és annak is vallom magam. Mindemellett van falusi kötődésem, ugyanis nagyszüleim Acsalagon élnek, így a város mellett a falu is meghatározta az életemet. Szüleim mezőgazdasággal, zöldségtermesztéssel foglalkoznak a mai napig, így gyermekkorom jelentős részét a szabadban töltöttem, sokat voltam a mamáéknál, így a második otthonomnak tekintem Acsalagot. Gyakran emlegetik, hogy uborkaszedés közben például édesanyám hátán lógtam, mivel a nagyszüleim is besegítettek a munkába. Gyermekként én is sokat dolgoztam a földeken, megtanultam kapálni, paprikát szedni, káposztát vágni. Mindig mindenért meg kellett keményen dolgoznunk, soha nem ment semmi könnyedén. Volt veszteség, kudarc is az életünkben, de ez nem tántorított el, inkább megerősített minket, ezáltal még összetartóbb lett a családunk, hiszen nálunk a család kulcsfontosságú.

A nagyszüleid is fontos szerepet játszottak az életedben a felnövekedésed során.

Nagyon. Rengeteget kaptam tőlük. Mindig arra neveltek minket, hogy segítsünk a szüleinknek. A nagymamám tanított meg imádkozni, soha nem feküdtünk le közös ima nélkül. Hívő családba születtem és mai napig az vagyok. Nagypapám mutatta meg a diópucolás, borsófejtés fortélyait, a szőlő szüretelés alapjait, de barkácsoltunk is. Mamával pedig gyakran főztünk be lekvárt, sütöttünk süteményeket.

Már gyermekként megtapasztaltad, milyen a kemény, kétkezű munka. Mire tanított ez meg Téged?

A munka világába nőttem bele. A szüleim megmutatták, mit jelent dolgozni, hogy tudjuk megteremteni azokat a javakat, amire szükségünk van. Soha nem a jómód volt a cél a családunkban. Arra tanítottak minket, hogy mindig az arany középutat próbáljuk megcélozni.

A munka megbecsülését és az áldozatvállalást is útravalóul kaptam szüleimtől. A mezőgazdaságban főként nyáron folytak a fő tevékenységek, akkor tudtak hatékonyan dolgozni, így mi soha nem voltunk nyaralni közösen. Fantasztikus élményként éltem meg, amikor először nagynénémnél tölthettem Győrben két hetet.

Milyen hobbid volt gyerekként?

Öt éves koromban szüleim beírattak a helyi művészeti iskolába, ahol elkezdtem néptáncot tanulni. A nővérem is ide járt, úgyhogy volt már előttem egy olyan út, hogy nem is volt kérdés, ha a nagyobbik lány táncol, akkor a kisebbiknek is mennie kell.

Szerencsére nekem is nagyon megtetszett, és nagyon sok mindent köszönhetek a Lengyel családnak, hiszen a ritmusérzéktől kezdve a magyar kultúra, hagyományőrzés iránti szeretetemet megalapozták, mindemellett fantasztikus közösségre leltem. Ezáltal jutottam el először külföldre, ahol nemzetközi fesztiválok színpadjain mutathattuk be a csornai csárdást és a csornai viseletet.

Az iskolát követően bekerültem a Pántlika Néptáncegyüttesbe, amelynek azóta is aktív tagja vagyok és éppen a 40 éves jubileumra készülünk.

Hogyan került a politika az életedbe?

Csornán végeztem a Széchenyi István Általános Iskolában, majd kamaszként bennem is feltört az érzés, mint a fiatalok többségében, hogy távolabb szeretnék kerülni az otthontól, így Fertődre a Porpáczy Aladár Technikumba mentem és ott végeztem osztrák-magyar ügyintézőként. A pénzügyi vonal nálam mindig is erős volt, nagyon szerettem a matematikát. Itt a német mellett angol nyelvtudásra is szert tettem.

Az osztrák képesítést is megszereztem és könyvelő lettem. Egy hónapos szakmai gyakorlatomat testvérvárosunkban, a németországi Sinzingben töltöttem egy nagy bankban. Hétköznap napi nyolc órában mentem dolgozni, és a négy hét alatt különböző területeket ismerhettem meg, beleláttam számos munkafolyamatba, amelyet nagyon élveztem. Tudtam gyakorolni a nyelvet, biztos tudásra tettem szert. A bank igazgatója azzal értékelte felelősségteljes munkámat, hogy biztosított arról, bármikor nagyon szívesen lát a kollégái körében.

Tehát felelősségteljes munkát bíztak Rád igazán fiatalon, és itt is megmutathattad terhelhetőségedet, tehetségedet. Hova vezetett az élet ezután?

A szívem hazavágyott Magyarországra. A gyakorlat után Budapestre jelentkeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre, ott a Jog és Államtudományi Karon nemzetközi igazgatási szakra mentem. A továbbtanulásban két cél lebegett előttem, hogy valamit a politikával, illetve az Európai Unióval kapcsoltban szeretnék tanulni, így közszolgálati menedzser végzettséget szereztem. Szakdolgozatom témája az európai migrációs válság volt, amely példátlan kihívások elé állította Európa országait.

Tarlós István főpolgármester úr idején jártam egyetemre. Budapest számomra a legszebb főváros, és nem telt el úgy hét, hogy ne csodáltam volna meg a Parlamentet. Pedig messze laktam tőle, de mindig arra mentem futni, sétálni, mert egyszerűen lenyűgöző maga a látványa is.

Igazából egyébként, ha belegondolok, sokkal korábbról eredeztethető a politika iránti vonzódásom. Apukám is alapító tagja volt a megyei Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségnek, amely képviseli a termelők, gazdaköri tagok érdekeit, valamint közvetít a gazdák és a politika között. 2002-ben ugyan még csak 8 éves voltam, de már mentem plakátolni a szüleimmel, Áder János volt ekkor az országgyűlési képviselő. 2004-ben az Unióhoz való csatlakozásunk idején szintén ott voltam a szüleim mellett és kisszéken ülve végig kísértem a politikai kampányokat.

Akkor még ez játéknak tűnhetett számodra, de ezek szerint már beléd ivódott.

Abszolút. Nagyon megtetszett. 2006-ban édesanyám elindult Acsalagon polgármesternek. Tisztán emlékszem, hogy akkor még kopogtató cédulák voltak. Tíz év körüli lehettem és házról házra mentünk a falubeliekhez, a kedves nénikhez, akik sütivel kínáltak. Akkor gondoltam először, hogy ez a politika, ez nagyon jó dolog.

Hogy lett a játékból komoly elhivatottság?

Államvizsga előtt álltam, amikor jött egy telefon az országgyűlési képviselőnktől, Gyopáros Alpártól, aki állást ajánlott nekem. Akkoriban ő volt a példaképem, és azóta is felnézek rá.

Meg voltam szeppenve, de tudtam jól, hogy az életben csak egyszer adódik egy ilyen lehetőség. Éreztem a felelősséget, a nyomást, vajon készen állok-e egy ilyen feladatra. Nyaranta mindig dolgoztam: ültettem, paprikát szedtem vagy kapáltam, sőt középiskolásként gyakornokként is dolgoztam önkormányzatoknál. Úgy gondoltam, mivel tanulni nagyon szeretek, alázatos vagyok és általában, amit csinálok, azt maximális odaadással szoktam végezni, így kihívásként tekintettem az ajánlatra, és elfogadtam. Azóta is a képviselő úr mellett dolgozom, választókerületi titkárként kezdtem, és immár kabinetfőnökként dolgozom.

Hol vagyunk időben? Mikor történt mindez?

Ez már hét éve volt. 2017 május elsején kezdtem a munka ünnepén. A munkám rendkívül izgalmas. Munkaköröm a rendezvények szervezéséből áll, tartom a kapcsolatot a polgármesterekkel, választópolgárokkal, szervezem a képviselő úr mindennapjait. Az elején tele volt kihívásokkal, de ma már nem is munkaként fogom fel, hanem egyszerűen élvezem, amit csinálok. Maximálisan beleadom a tudásomat, a kitartásomat és nem félek kérdezni. 2021 decemberétől a helyi Fidelitas elnöki szerepét is betöltöm, amely egy csornai és környékbeli fiatalokból álló közösség, akik a közélet iránt érdeklődnek.

Több jótékonysági akciónk is volt: rászorulóknak vittünk karácsonyfát, csomagokkal támogatjuk a Csornai Margit Kórházat, figyelve arra, hogy az ajándéknak szánt dolgokat helyi termelőktől szerezzük be. A gyermeki örömnél nincs is szebb, így tavaly két akciót szerveztünk húsvét és a Mikulás alkalmából, amikor kisebb csomagokat rejtettünk el a város különböző pontjain, és ezeket lehetett megkeresni. Ott voltunk a Békemeneten, ott vagyunk a különböző helyi rendezvényeken. A kampányban aktívan veszünk részt, amelyekből négynek voltam eddig szerves része és előttünk áll a június 9-i is, amelyen magam is képviselőjelöltként indulok Csornán. 2022 májusától bekerültem a Győr-Moson-Sopron Vármegyei közgyűlésbe is, mint önkormányzati képviselő. Ugyan a vármegyét képviselem, de természetesen magát a Rábaközt is, és azon belül különösen Csornát.

Mit vársz a választásoktól?

Olyan csapatban indulok, amelynek tagjai igazán szívükön viselik közös otthonunk sorsát és garantálni tudják a hosszú távú fejlődését. Nagyon szeretném, ha a fiatalok számára megoldást lehetne találni arra a problémára, amivel anno mi is szembesültünk, hogy mennyire kevés telek áll a fiatalok rendelkezésére. Szeretném meghallani az itt élőket és segíteni, hogy közösen tudjuk Csornát előre vinni. Azt mondják, hogy nem jó, ha a politikus ígér. Minden tőlem telhetőt megteszek, és az biztos, hogy mindig számíthatnak rám a csornaiak, ahogy eddig is.